Beszélgettem a minap egy kollégával, aki elmesélte, hogy coach-képzésükön egyre több a vezető, aki nem akar coach lenni, csak szemléletet tanulni jön hozzájuk.

Nagy lehetőség ez a trénerek számára, hiszen közvetett módon részt vehetnek a progresszív vezetők kinevelésében. Mint arról már korábban én is írtam itt, a nagy guruk szerint a vezetőknek egyre inkább az lesz a feladatuk, hogy olyan munkakörnyezetet teremtsenek, elsősorban mentális értelemben, ahol a munkatársak a lehető legjobb teljesítményt tudják nyújtani és közben a lehető legjobban is érzik magukat. Olyan személyes hitelességgel, amely marasztaló és megtartó, olyan vonzó példával, ami sokakat tesz követőjükké.

Azaz, a vezetőknek egyre inkább influencereknek kell lenniük.

Tudjuk, hogy mostanság a tinédzserek körében minden tízből négy influencer szeretne lenni, azaz olyan valaki, aki megmondja a többieknek, merre van az előre. Még soha nem voltak ennyien egyetlen korábbi korosztályban sem, akik azt dédelgették magukban, hogy véleményvezérek lesznek. Úgy tűnik tehát, hogy influencerek legnagyobb hatása, legalábbis eddig, hogy vonzóvá tették az influencerkedést.

De mitől lehet ez egy vezető számára vonzó?

Kétségkívül, kell hozzá valamilyen beállítódás, diszpozíció, sajátos karakter. Kell még hozzá bátorság is, hiszen ezzel a vezető beáll a kirakatba. Veri a szél, égeti a nap, mutogatnak rá az üveg másik oldalán, dicsérhetik vagy fitymálhatják.

De legalább szemből.

Az a vezető, aki nem rest egy coach tanfolyamra beiratkozni, már gondol magáról valami ilyesmit. De legyünk őszinték, nem épp irigylésre méltó feladatra vállalkozik.

Egy coach, ha okos, heti 8-10 ülésnél többet nem vállal. Teljes, feszült figyelemmel, a találkozókon szükséges erős jelenléttel nem lehet napi nyolc vagy tíz órában valaki másra figyelni. Nem lehet egyszerre húsz-harminc történetet, életet, problémahalmazt hordozni.

A többi időben a jó coach felkészül, rendbeszedi magát, figyel befelé és kifelé, hogy amikor az ügyféllel van, akkor csúcsformában legyen. Erre vállalkozik, a teljes jelenlétre.

A maximummal expanderezik.

De hogyan teheti meg ezt egy vezető? Még azt sem feltétlenül választhatja meg, mikor találják meg egy fontos beszélgetésre. Nem zárhatja le a folyamatot hat ülés után, és nem mondhatja azt sem, hogy sajnos, ebben én nem segíthetek. Bonyolult kérdés a bizalom, a generációs távolságok kezelése és még inkább a szükségszerű szerepkonfliktus

Vagyis: coah szemléletű vezetőnek lenni alighanem kutya nehéz lehet.

Főleg akkor, ha már valóban, akár saját tapasztalatából is tudja: milyen egy jó coach és mit tud egy jó coach.

Fotó: Fortepan. Köszönettel.