thumbnail image
  • Itt kezdődik
  • A coach
  • A szakértő
  • A kutató
  • Írások
  • Bio
  • Referenciák
  • English
THE NEW NORMAL
  • Mihalik Judit

    Figyelek.

  • Kommunikáció és coaching:

    szenvedély.

    Három évtized alatt sokféle méretű és tevékenységű szervezetet, munkakultúrát és működésmódot ismertem meg belülről. Dolgoztam pénzintézetben, államigazgatásban, televízióban, egyetemen, színházban és ügynökségnél is. Vagyis nem a pálya széléről beszélek. Sokféle dolgot csinálok ma is: tanulok, tanítok, kérdezek és válaszolok. Ezeket mutatom meg itt.

    Szakmai felkészültségem alapja

    kommunikációs végzettségem. Tanultam ezen kívül jogot, társadalomtudományokat, közgazdaságtant és diplomáciát, doktori disszertációmat vezetéstudományból írtam. Három évtizede tanulok a felsőoktatásban és néhány éve tanítok is: egyetemi oktatóként célom, hogy még jobban értsem, de leginkább autonómiára biztassam azokat, akik a jövő vezetői lesznek. Kutatóként annak a sokféle nézete érdekel, hogy mit jelent ma vezetőnek lenni.

  • Számokban

    30+ év

    gyakorlati tapasztalat

    10+ év

    vezetői tapasztalat

    10 000+ óra

    coaching és consulting

    1000+ óra

    nyilvános szereplés és oktatás

    500+ írás

    Negyven éve jelent meg először nyomtatásban írásom. Ma már elsősorban szakcikkeket, blogposztokat és tudományos tanulmányokat publikálok.

    1000+ óra önkéntesség

    Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon az elsők között nyújtottam pro bono coachingot, azaz üzleti ügyfeleim mellett kezdettől fogva ingyenesen vállalt pártfogoltjaim is vannak: olyan emberek, akik az élet kevéssé napos oldalán élnek.

    Talán tőlük tanulok a legtöbbet – mármint, ha a gyerekeimet nem számítom ide.

  • Ami fontos számomra

    Történetek, perspektívák, változás

    Történetek

    Akik vagyunk.

    Bevallom, valójában mindig is a történetek érdekeltek.

    A történeteink, akik vagyunk.

    Ezen az oldalon a Fortepan gyűjteményében fellelhető képek segítenek többet mondani a szavaknál. A képek civil, hétköznapi emberek életéről készült amatőrfotók. Nem művészet, csak a pillanat az.

    Erről a képről például a falu jutott eszembe, ahol felnőttem, a múlt század utolsó évtizedei. A modellezőszakkör, ahol meglett emberek, többnyire nehéz fizikai munkát végző vájárok, kőművesek, marósok, gyakran kérges tenyérrel és repedezett körmű, ügyetlen ujjaikkal balzafából készítették a kecses repülőmodelleket. Akkoriban bezárt a szénbánya és az üzemek is, ahol korábban biztos munkájuk volt. Bezártak a mozik, a kultúrház, ritkultak a buszjáratok és nem volt többet bányásznapi jutalompénz. Nem sok szépség és remény volt az életükben, azt hiszem. A törékeny, pauszpapírral borított szárnyú repülőgépek könnyűsége - és az életük valósága. Ezt látom én a képen. Egy történetet, ami a vége felé közeledett, amikor az enyém elkezdődött.

    Perspektívák

    A magunkkal való bíbelődés.

    Azt szokták mondani, hogy a perspektívaváltás képessége a legfontosabb abban, hogy másképp lássunk rá egy helyzetre. Azt is szokták mondani, hogy néha helikopter-magasságból kell ránézni a dolgokra. Szerintem meg nem. Onnan a magasból minden olyan parányinak látszik, még a nagy probléma is. Meg mi magunk is. De ki akarja parányinak látni önmagát?

    Néha nem kell messzire menni, csak perspektívát váltani.

    Ebben segíthet egy tapasztalt kérdező.

    Fejlődés és változás

    A gomb.

    Nem hiszek a fejlődésben. A változásban hiszek. Legalábbis az emberrel kapcsolatban.

    Henry Minzberg említi példaként a gombot, amit nyolcszáz éve használunk. Fel sem tűnik talán, hogy miközben minden rohan és gyorsul, a gombolás mit sem változott. Nincs fejlődés a gombolásban. Legfeljebb a patent. De már az is van már vagy száz éves.

    A fejlődés abszolutizálása, mint annyi minden más, a szelektív észlelésen alapul: hajlamosabbak vagyunk arra figyelni, ami nagyobb csinnadrattát kelt. A nagyon is fontos változások néha csendben zajlanak. Ráadásul a "fejlődés" értéktelített fogalom. Azt üzenjük vele, hogy egy mostani állapot értékesebb, magasabb rendű és szintű, mint egy korábbi. Pedig ez egyáltalán nem föltétlenül van így. A nyelvtudásunk, a technológiai vagy testi ügyességünk, azaz a felkészültségeink valóban fejleszthetőek. A humanitás azonban - ebben az értelemben- nem fejleszthető. Életünk során nem leszünk fejlettebb emberek, de lehetünk jobban viselkedő vagy felelősebben gondolkodó és érző emberek. Lehetünk tehát olyanok, akikkel könnyebb lesz együtt az élet - akár nekünk magunknak is könnyebb, hiszen össze vagyunk zárva önmagunkkal. Szerintem ez nem egy rossz cél, de emberek életét meghatározó vezetőként pedig fő cél kell, hogy legyen.

     

     

  • Ha szeretne hírlevelet kapni tőlem, itt feliratkozhat rá.

    (Adatait a GDPR rendelkezéseknek megfelelően kezelem.)

    Havonta csak egyszer írok majd.

    Alig várom!

Mihalik Judit © 2019 Képek: Fortepan

 

Create a site with
This website is built with Strikingly.
Create yours today!

This website is built with Strikingly.

Create your FREE website today!

    Felhívom!
    Email
All Posts
×
Cookie Use
We use cookies to ensure a smooth browsing experience. By continuing we assume you accept the use of cookies.
Learn More