Mihalik Judit
Figyelek.
Kommunikáció és coaching:
szenvedély.
Három évtized alatt sokféle méretű és tevékenységű szervezetet, munkakultúrát és működésmódot ismertem meg belülről. Dolgoztam pénzintézetben, államigazgatásban, televízióban, egyetemen, színházban és ügynökségnél is. Vagyis nem a pálya széléről beszélek. Sokféle dolgot csinálok ma is: tanulok, tanítok, kérdezek és válaszolok. Ezeket mutatom meg itt.
Szakmai felkészültségem alapja
kommunikációs végzettségem. Tanultam ezen kívül jogot, társadalomtudományokat, közgazdaságtant és diplomáciát. Első doktori disszertációmat a Corvinus Egyetemen védtem, a második PhD képzésem most egy nemzetközi MBA doktori program. Három évtizede tanulok a felsőoktatásban és néhány éve tanítok is: egyetemi oktatóként célom, hogy még jobban értsem azokat, akik a jövő vezetői lesznek. Kutatóként annak a sokféle nézete érdekel, hogy mit jelent ma vezetőnek lenni.
Számokban
30+ év
gyakorlati tapasztalat
10+ év
vezetői tapasztalat
10 000+ óra
coaching és consulting
1000+ óra
nyilvános szereplés és oktatás
500+ írás
Negyven éve jelent meg először nyomtatásban írásom. Ma már elsősorban szakcikkeket, blogposztokat és tudományos tanulmányokat publikálok.
1000+ óra önkéntesség
Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon az elsők között nyújtottam pro bono coachingot, azaz üzleti ügyfeleim mellett kezdettől fogva ingyenesen vállalt pártfogoltjaim is vannak: olyan emberek, akik az élet kevéssé napos oldalán élnek.
Talán tőlük tanulok a legtöbbet – mármint, ha a gyerekeimet nem számítom ide.
Ami fontos számomra
Történetek, perspektívák, változás
Történetek
Akik vagyunk.
Bevallom, valójában mindig is a történetek érdekeltek.
A történeteink, akik vagyunk.
Ezen az oldalon a Fortepan gyűjteményében fellelhető képek segítenek többet mondani a szavaknál. A képek civil, hétköznapi emberek életéről készült amatőrfotók. Nem művészet, csak a pillanat az.
Erről a képről például a falu jutott eszembe, ahol felnőttem, a múlt század utolsó évtizedei. A modellezőszakkör, ahol meglett emberek, többnyire nehéz fizikai munkát végző vájárok, kőművesek, marósok, gyakran kérges tenyérrel és repedezett körmű, ügyetlen ujjaikkal balzafából készítették a kecses repülőmodelleket. Akkoriban bezárt a szénbánya és az üzemek is, ahol korábban biztos munkájuk volt. Bezártak a mozik, a kultúrház, ritkultak a buszjáratok és nem volt többet bányásznapi jutalompénz. Nem sok szépség és remény volt az életükben, azt hiszem. A törékeny, pauszpapírral borított szárnyú repülőgépek könnyűsége - és az életük valósága. Ezt látom én a képen. Egy történetet, ami a vége felé közeledett, amikor az enyém elkezdődött.
Perspektívák
A magunkkal való bíbelődés.
Azt szokták mondani, hogy a perspektívaváltás képessége a legfontosabb abban, hogy másképp lássunk rá egy helyzetre. Azt is szokták mondani, hogy néha helikopter-magasságból kell ránézni a dolgokra. Szerintem meg nem. Onnan a magasból minden olyan parányinak látszik, még a nagy probléma is. Meg mi magunk is. De ki akarja parányinak látni önmagát?
Néha nem kell messzire menni, csak perspektívát váltani.
Ebben segíthet egy tapasztalt kérdező.
Fejlődés és változás
A gomb.
Nem hiszek a fejlődésben. A változásban hiszek. Legalábbis az emberrel kapcsolatban.
Henry Minzberg említi példaként a gombot, amit nyolcszáz éve használunk. Fel sem tűnik talán, hogy miközben minden rohan és gyorsul, a gombolás mit sem változott. Nincs fejlődés a gombolásban. Legfeljebb a patent. De már az is van már vagy száz éves.
A fejlődés percepciója, mint annyi minden más, a szelektív észlelésen alapul - hajlamosabbak vagyunk arra figyelni, ami nagyobb csinnadrattát kelt. A nagyon is fontos változások néha csendben zajlanak. Ráadásul a "fejlődés" értéktelített fogalom. Azt üzenjük vele, hogy egy mostani állapot értékesebb, magasabb rendű és szintű, mint egy korábbi. Pedig ez egyáltalán nem föltétlenül van így. A nyelvtudásunk, a technológiai vagy testi ügyességünk, azaz a felkészültségeink valóban fejleszthetőek. A humanitás azonban - ebben az értelemben- nem fejleszthető. Életünk során nem leszünk fejlettebb emberek, de lehetünk jobban viselkedő vagy felelősebben gondolkodó és érző emberek. Lehetünk tehát olyanok, akikkel könnyebb lesz együtt az élet - akár nekünk magunknak is könnyebb, hiszen össze vagyunk zárva önmagunkkal. Szerintem ez nem egy rossz cél.
Ha szeretne hírlevelet kapni tőlem, itt feliratkozhat rá.
(Adatait a GDPR rendelkezéseknek megfelelően kezelem.)
Havonta csak egyszer írok majd.
Mihalik Judit © 2019 Képek: Fortepan