Return to site

Hamis és igaz próféták

A filterbuborék és ami benne van

December 4, 2019

Nagyot ment nemrégiben a LinkedIn-en az a poszt, amelyben egy HR-szakember kifakadt az „önjelölt coach-ok és tanácsadók” marketinges nyomulásán. Száznál is több kommentet kapott, többnyire helyeslőeket.

A kolléga felháborodása érthető, de persze kissé naiv is. Igen, a közösségi média természete ilyen: mi lettünk a kapuőrök. Pontosabban, mi tanítjuk az algoritmusokat, akik szűrik számunkra a tartalmat. Vagyis mi tehetünk arról és azért, hogy mi van a saját filterbuborékunkban. Lehet ezen bosszankodni, de felesleges. Sokkal ésszerűbb tenni érte. Vagy még inkább: ellene.

A WRF 2018-as jelentésében van egy érdekes táblázat a munka világában hasznos skillek várható változásáról. Látható az előrejelzésben, hogy a

kreativitás,

az innovációs készség,

az eredetiség

egyre jönnek felfelé a listán. Vagyis mindaz, amit a hagyományosan a humanitás sajátosságainak tekintünk, amit -egyelőre- még nem tudunk algoritmusokkal helyettesíteni.

Ezek a skillek ugyanazok, amelyekre már ma is szükségünk van ahhoz, hogy a bennünket érő hatásokat alakítsunk. Mert az algoritmusok (ma még) nagyon is kijátszhatók, a filterbuborékba csak szorul bele, aki nem elég kreatív, innovatív, eredeti és főleg kitartó ahhoz, hogy öntudatos user legyen, ne pedig egy lúzer.

Másfelől, az önépítés kemény munka, a jól felépített és fenntartott láthatóság rengeteg időt és energiát igényel. Nem kell lebecsülni. Sőt. A mögötte lévő szakmai tartalom egészen más kérdés. Annak megítéléséhez gondolkodni és mérlegelni kell, hiszen

ilyen szolgáltatást (tanácsadást, coachingot) venni: befektetési döntés.

Vannak sokkal jobb italok a Coca Colánál, de mégsem szoktunk azon bosszankodni, hogy miért nem a bio nádcukorral dúsított házilag facsart citromlének jobb a sajtója. Aki nem szeret gondolkodni, ellenben nagyon is szeret a tömeggel haladni és/vagy utálja a macerát, az úgyis a kólát választja.

Pont az a jó, hogy van választás.

Hogy mégis, mi/ki az igazi, és mi/ki a hamis, eligazíthat bennünket a kínai közmondás, amit John Adair is idéz legújabb könyvében:

“A tigrisek sohasem hangoztatják magukról, hogy tigrisek.”