HORIZONT COACHING ©



A hibát nekünk kell elsőként önmagunkban megtalálnunk. 

Csak ezzel juthatunk versenyelőnyhöz.


A Horizont Coaching© a negyven felettieknek szól.
Azoknak, akik életük és karrierjük zenitjén vannak.

Azoknak,  akik már bizonyítottak, és még éreznek magukban késztetést, hogy felnőtt életük második húsz aktív évében újabb, másféle erőfeszítéseket  keressenek. Azoknak, akik még érzik a lendületet, de azt is, hogy az véges.

Azoknak, akik szeretnék fenntartani mindazt, ami erőfeszítéseik gyümölcseként természetes életformájukká vált, de mindezt kicsit kevesebb stresszel, lazább mozdulatokkal szeretnék tenni.
Akiknek már vannak gyerekeik, akik talán rövidesen meghaladják őket - és talán még vannak szüleik, akiket ők maguk haladtak már meg.

Azoknak, akik pontosan érzik, hogy tapasztalatuk sokat ér, de szeretnék precízebben megfogalmazni önmaguk számára, hogy miben állnak ezek a tapasztalatok. 

Azoknak, akikről azt szokás mondani: életközepi válságot élnek át, de maguk mégsem érzik azt válságnak. Bár azt kétségtelenül érzik, hogy újfajta, furcsa kérdéseik vannak, amelyekre nem voltak válaszok az egyetemi tankönyvekben.

Azoknak, akikről karrierjük első húsz évében kiderült kiválóságuk, a második húsz évében pedig talán bebizonyosodik bölcsességük.

"Nem a csúcs felé vezető út az igazi kihívás, hanem a lefelé vezető. Még a legjobbakkal is előfordul, hogy nem számolnak eléggé a csúcsról visszafelé vezető út nehézségeivel. Ennek a tévedésnek nagy ára lehet." (P.Gy. hegymászó)

Ez tehát a feladat: lendülettel feljutni, méltósággal lejutni. 
Ennyi az élet. 
Kevés lenne? 
Egyáltalán nem.

A Horizont Coaching módszere a történetek elemzése. Elsősorban az élettörténeté.
Míg a terápiás módszerek többnyire a gyerekkori, korai történetekből fejtik vissza a kérdésekre adható válaszokat, a klasszikus coaching pedig csak a jelenbeli történésekre fókuszál, addig a Horizont Coaching az élettörténet egészét szemléli. 

Olyan helyzet ez, mint amikor a csúcs felé mászók megpihennek egy kiálló sziklán. Kicsit leülnek, lenéznek az addig megtett útra és erőt gyűjtenek a hátralévő szakaszra. Arra a kicsire, ami még felfelé hátravan, és arra a hosszúra, ami lefelé vezet, a biztonságos völgybe.


Az élettörténetben ez a szikla a midlife periódus. 
Nem olyan szembeötlő, mint egy kőtömb, de ott van azért. 
Odaérvén érdemes kicsit megpihenni és körbepillantani.

Élettörténetünkben minden kérdésünkre megtaláljuk a választ. Ahogyan elbeszéljük, abban ott van: kik vagyunk, hová tartunk. Szétszálazva az események szövetét, külön-külön ránézve a szereplőkre, az idő hegyének erről a sziklájáról meglepően megváltoznak a perspektívák.

Habár a hegyet mindenkinek egyedül kell megmásznia, a sziklán azért mégis jó, ha akad értő és figyelő beszélgetőtárs.

Úgy vélem, erre a feladatra különösen alkalmas vagyok. Én is ültem már a magam szikláján, ezért tudom, milyen fontos az értő hallgatóság.


Miben szereztem tapasztalatot eddig?
Az elmúlt 25 évben elsősorban abban, hogy a vezetői tanácsadói feladatot kiszolgáló (vagyis: service) szerepnek tekintsem. Úgy is mondhatnám, alázatot tanultam – nem a személyek, hanem a szakma szabályai iránt.
A személyi tanácsadó és a coach természetesen akkor használ a legtöbbet, ha nem a saját elképzeléseit tolja előre, hanem ügyfelének saját gondolatait segít összerendezni.
A professzionális személyi tanácsadó semmit sem tud jobban, mint ügyfele - kivéve azt: mi az, amit ügyfele valóban tud - és mi az, amit csak tudni vél.
A tanácsadó azzal segíthet a legtöbbet, ha ezt segít megvilágítani.

Mire számíthat velem kapcsolatban?
Kérdezni fogok.
Azokat a kérdéseket fogalmazom meg, amelyek relevánsak és lényegesek az ügyfelem szempontjából.
Egy kívülálló kérdéseit teszem fel, amelyek mentesek a beavatottak tájékozottságától, de a beavatottak korlátaitól is. Ha kell, képviselek egy külső nézőpontot, ahonnan a dolgok néha egészen egyszerűnek, de legalábbis áttetszőbbnek mutatkoznak. Segítek átlépni egy másik paradigmába, iparkodunk elválasztani a fontos és az annak látszó szempontokat. Megszabadulni a negatív automatizmusoktól, az előítéletektől, a túlzott aggodalmaktól, túllépni a körülmények hatalmán, fellelni a belső bátorságot és a kurázsit, amit gyakran elfed a rutin és a fegyelem.
Ha pedig Önnek van kérdése hozzám, lesz válaszom is, nem egy.

Kinek lehet szüksége erre?
Annak, aki felelősséget érez, nem csupán a munkájáért és másokért, hanem önmagáért is. Aki azt gondolja, kevés, ha a munkájában kiválóan teljesít, mert a nap végén egész embert akar hazavinni.
Annak, akinek meggyőződése, hogy a saját életét maga irányítja.
Egy szervezet vezetése többet jelent, mint a döntések közvetlen hatása a szervezet működésére.
Minden vezetői döntés: értékválasztás jó és rossz között, helyes és helytelen között. Üzenet, amely sokakhoz eljut, túl a szervezet érintettjein.
Minden vezetői döntés: emberi döntés.
Önmagunkról, arról, hogy kik vagyunk, mi a dolgunk a világban, mi a víziónk, és mennyire vagyunk eltökéltek a megvalósításában.
Az önmagunkért való felelősség végső dimenziója a kiteljesedés, hogy valóban magunk irányítsuk és uraljuk az életünket.

A kérdésre válaszolva tehát: annak, akinek a látszat kevés.

Honnan tudhatja, hogy épp én leszek a megoldás az Ön számára?
Ezt könnyen el tudja majd dönteni, már az első találkozás alkalmával. Egészen biztosan más élményeink vannak a világról, mások voltak ránk hatással, mások az olvasmányaink és más problémák foglalkozatnak. Magam sokféle módon próbálkoztam megérteni a világot, sokféle elméleti keretet ismertem meg és teszem ezt ma is. De „a könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk” (Szent-Györgyi Albert).
Úgy tartom, hogy az elmúlt évtizedekben szüntelenül tanulva és figyelve hiteles és a gyakorlatban is érvényes saját elképzelésem alakult ki arról, hogyan működnek az emberi interakciók.
Önnek csak azt kell eldöntenie, hogy ez érdemes-e az Ön figyelmére.

Honnan fogom tudni, hogy én lehetséges megoldás vagyok-e az Ön számára?
Az elmúlt évtizedekben azokkal a vezetőkkel volt a legsikeresebb az együttműködésem, akik közvetlen munkatársaikat egyenrangú szövetségesnek akarták és tudták tekinteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.